Aljzat és gyöngy előkészítése
SiO2 és B2O3 hálózati kovácsolt testként, valamint módosító komponensekkel, például PbO-val kombinálva ólomkristályüveg keletkezik. Magas-hőmérsékletű olvasztás, derítés és homogenizálás után öntjük és lehűtjük, így folyamatos gyöngycsíkok keletkeznek, amelyeket aztán gyöngyökre vágnak. A törési sérülések csökkentése és a hozam javítása érdekében a rizsdaráló gép vibrációs szitával kombinálva használható a roncsolásmentes szétválasztáshoz és osztályozáshoz, így 95% feletti hozam érhető el.
Vágás és polírozás
A gyöngyök helyben tartása után a pavilont és a koronát egymás után köszörülik és polírozzák több oldalról, hogy szabványos geometriai formát alkossanak (pl. 8/16/több -arányú), így biztosítva a lapos platformot és a tiszta éleket, megalapozva a későbbi nagy fényvisszaverő képességet és a nagy áteresztőképességet.
Utó{0}}feldolgozás és funkcionalizálás
Ezüst/alumínium bevonat kerül a fülke felületére, majd egy védőlakk, amely stabilizálja a visszaverődést és az időjárásállóságot. Különböző igények esetén lumineszcens bevonat szórható a fülke felületére (tipikus arány: 50-60% átlátszó vagy matt lakk, 0,1-0,5% színes pigment, 3-8% fehér pigment, 10-15% lumineszcens por, a maradék hígabb; permetezés után 10 colos 0 fokon átlátszó, majd 10 colos keménységű szárítás fokon 20 percig). Alternatív megoldásként az ezüstözés elhagyható a sötét strasszos megoldásoknál a folyamat egyszerűsítése és a költségek ellenőrzése érdekében.
Logo Graphic Transfer
A strasszokat a márkagrafika szerint precízen elrendezték egy strasszcsíkon/hőátadó fólián. A meleg-/hidegsajtolással aktiválják a ragasztóréteget, és olyan anyagokhoz ragasztják, mint a szövet, bőr, műanyag és fém. Hegyes strasszokhoz egy előre felvitt poliamid melegen olvadó ragasztóréteg (olvadék viszkozitása kb. 2000-3500 cps, alkalmazható hőmérséklet kb. 100-200 fok) alkalmazható a "hotstone-fix"-hez hasonló gyors forrósajtolással történő rögzítés eléréséhez.
Utótisztítás-és környezetvédelem
A munkalapok ezüstbevonatainak eltávolítására szolgáló hagyományos módszerek gyakran króm{0}}tartalmú oldatokat használnak, ami a nehézfém-szennyvíz kockázatát jelenti. Jobb megközelítés, ha először kálium-permanganáttal és kénsavval távolítjuk el az ezüstbevonatot, majd salétromsavat és oxálsavat használunk a maradékok és redukciós termékek eltávolítására. Ez a módszer a magas eltávolítási hatékonyságot a védőbevonat korróziógátlásával egyensúlyozza, jelentősen csökkentve a környezetterhelést.
